• пресс-релизы
  • статьи для сайта
  • новости для сайта
  • тексты для буклетов
  • написать коммерческое предложение
  • написать продающий текст
  • слоган
  • нейминг
  • копирайтинг киев
  • рекламная кампания
  • биржи статей
  • 2009/2010-ben tanult verseink:

    Osváth Erzsébet: ��tra kelt a nyár Zelk Zoltán : Nem úgy van az, te rigó!
    Fürge l��b����n, lenge szárnyán
    Útra kelt a nyár.
    Piros arcát, arany haját
    Nem láthatjuk már.Gólyák, fecskék, fülemülék
    Elkísérték messze.

    Erdő, mező elszendergett,
    És észre sem vette.

    A kék eget, a meleget
    Mind becsomagolta.

    A fellegek keseregnek,
    Siratják azóta.

    Azt fütyüli a rigó,
    Fiú, fiú, millió,
    csak fiúnak lenni jó
    fiúnak jut a dió.
    Nem úgy van az, te rigó!
    Fütyülj más nótát is,
    ha a fiú millió,
    milli�� a lány is!
    Ha megnő a fiú,
    eléri az ágat,
    mind leveszi a diót,
    elviszi a lánynak!
    Fésűs Éva: Őszi dúdoló Weöres Sándor: Galagonya
    Mit siratsz te kismadár?
    Elrepült a drága nyár.
    Búzaszem nem terem,
    Köd szitál a földeken.Tarka lepke merre jársz?
    Véget ért a lenge tánc.
    Itt az ősz, csendes ősz,
    lopva lép a fürge ��������z.

    Béka mondja: kutykurutty!
    Kis porontyom, menj,aludj!
    Jó gyerek nem brekeg,
    Téli álom lepte meg!

    Őszi éjjel izzik a galagonya,
    izzik a galagonya ruhája.
    Zúg a tüske, szél szalad ide – oda,
    reszket a galagonya magába.
    Hogyha a hold rá fátylat ereszt,
    lánnyá válik, sírni kezd.
    Őszi éjjel izzik a galagonya,
    izzik a galagonya magába.
    Fésűs Éva: Az ősz Tordon Ákos: Télapónak hóbundája
    Hűvös őszi szélben
    sárga pille táncol,
    nem is pille, hanem
    falevél az ��gról.Nem is egy, hanem száz!
    Hull az erdő lombja,
    okos kis sündisznó
    derékaljnak hordja.

    Mélyebbre húzódott
    a vakond a földbe,
    odúja nyílását
    a mókus betömte.

    Madárka csattog,
    elhagyott fészken,
    csak a szép kikerics
    virul még a réten.

    De mire a lombok
    táncukat eljárják,
    leveti majd ő is
    szép sziromruháját.

    Télapónak hóbundája
    rongyos lett a sok hordásban.
    Sok hordásban, viselésben,
    ide-oda sietésben.
    Hópihe sz��ll a hóesésben,
    vásik a bunda a viselésben.
    Sok viselésben elvásik,
    jövőre meglásd lesz másik!
    Osvát Erzsébet: Jön, jön Télapó! Szalai Borbála: Pille szálldos, ezer pille
    Puha pihe pilinkél,
    megpihen a fán.
    Csilingelve, csengve
    közeleg egy szán.
    Tornyos kucsmájában
    Télapó ül benne.
    Arca, orra piros,
    Mintha festve lenne
    Huncut hópelyhecskék
    bajuszára szállnak
    s kacagva-nevetve
    hinta-palintáznak.
    Télapó szánkóján
    sok-sok fenyőfácska,
    a szánon meg ott van
    ezerzsebű zsákja.
    Mi van a zsebekben?
    Megsúgom tinektek:
    szebbnél-szebb ajándék
    a jó gyerekeknek.
    Ma este Télapó
    s ezerzsebű zsákja
    elindul kincs��vel
    ha senki sem látja,
    csendben házról-házra.
    Évi, Peti, Zsuzska
    várja is már nagyon.
    Itt lesz nemsokára
    s kipi-kop,
    kipi-kop,
    kopog az ablakon.
    Pille szálldos, ezer pille,
    szárnya mindnek hófehér,
    kavarognak, táncot járnak:
    esik a hó, itt a tél!
    Hulljatok csak, hópihécsk����������������k,
    kicsiny fehér csillagok,
    lombja vesztett kopár fára
    díszes köntöst adjatok!
    Pille szálldos, ezer pille,
    nagy pelyhekben hull a hó…
    Csengős szánon útnak indul
    dérszakállú Télapó.
    Hegyek között visz az útja,
    fenyvesekbe is betér:
    a sok hamvas fenyőfácska
    szánkójába be se fér.
    Pille szálldos, ezer pille,
    minden fehér, csupa hó.
    Ajándékkal megrakodva
    jön már, itt van Télapó.
    Csilingelő szánkójával
    most áll meg a ház előtt,
    s hozza már a csillagszórós,
    fényben úszó zöld fenyőt.
    Pille szálldos, ezer pille,
    gyémántfényű lett a hó…
    Örömtűz ég minden szemben,
    sziporkázó, ragyogó.
    Móra Ferenc: A cinege cipője Hárs Ernő: Karácsony
    Vége van a nyárnak,
    hűvös szelek járnak,
    nagy bánata van a
    cinegemadárnak.Szeretne elmenni,
    ő is útra kelni.
    De cipőt az árva
    sehol se tud venni.

    Kapkod fűhöz-fához,
    szalad a vargához,
    fűzfahegyen lakó
    Varjú Varga Pálhoz.

    Azt mondja a varga,
    nem ér ő most arra,
    mert ő most a csizmát
    nagyuraknak varrja.

    Darunak, gólyának,
    a bölömbikának,
    kár, kár, kár, nem ilyen
    akárki fiának!

    Daru is, gólya is,
    a bölömbika is,
    útra kelt azóta
    a búbos banka is.

    Csak a cingének
    szomor�� az ��nek:
    nincsen cipőcskéje
    máig se szegénynek.

    Keresi-kutatja,
    repül gallyrul gallyra:
    “Kis cipőt, kis cipőt!”
    – egyre csak azt hajtja.

    Zsong a téli erdő, nagy a sürgés benne,
    messze útra készül a fenyőfák ezre.Beszórják a felhők őket puha hóval,
    madarak díszítik szőlővel, dióval.

    Őz és farkas ámul, mint szökik a lombra,
    itt is , ott is , egy-egy kerekfejű gomba.

    S miközben a gallyak csilingelve ingnak,
    mindegyik facsúcsra alászáll egy csillag.

    Így indul az erdő ezer fényű fája,
    örömet szerezni szerte a világba.

    K. László Szilvia: Karácsonyi ének

    Karácsonyfa tűlevelén kis csengettyű üldögél,
    csengő hangján énekelget, csingi-lingi nevetgél.
    Kint a hóban, falu tornyán, megkondul a nagyharang,
    zengő-bongó hangon dalol, bimmi-bamm, giling-galang.

    Megérkezett szép kar��csony, köszöntjük az ünnepet,
    örüljetek nénik, bácsik, örüljetek gyerekek!
    Együtt csendül, együtt zend��l kiscsengő és nagyharang,
    Jó, hogy itt vagy, szép Karácsony, csingi-ling, giling-galang.

    Móra Ferenc: A csókai csóka Csukás István: Hideg szél fúj
    Csókai csókának
    Mi jutott eszébe?
    Föl szeretett volna
    Ölt��zni fehérbe.
    Unta szegény jámbor,
    Hogy ő télen-nyáron
    Örökkön-örökké
    Feketébe járjon.
    Ahogy így tűnődik
    Ághegyen a csóka,
    Arra ballag éppen
    Csalavér, a róka.
    Attól kér tanácsot,
    Mit kellene tenni,
    Hófehér galambbá
    Hogy kellene lenni.
    “Nincsen annál könnyebb –
    Neveti a róka –
    Fürödj meg a hóban,
    Te fekete csóka!
    Olyan fehér galamb
    Lesz rögtön belőled,
    Hogy magam sem tudom,
    Mit higgyek felőled.”Nagyeszű rókának
    Szót fogad a csóka,
    Nagy vígan leugrik
    Az ágról a hóba.
    Az orra hegye se
    Látszik ki belőle,
    Kérdi is a rókát,
    Mit hisz most felőle?
    “Azt hiszem, galamb vagy” –
    Csípte meg a róka,
    S csapott nagy ozsonnát
    Belőle a h��ba.
    Róka csípte csóka,
    Csóka csípte róka –
    Így lett fehér galamb
    A csókai csóka.
    Hideg szél fúj, hogy az ember
    majd megdermed.
    Kinek jó ez? Csak a kövér
    hóembernek!Szeme szénből, az orra meg
    paprikából,
    l��ba nincs, de minek is, ha
    ��gysem táncol?

    Ütött-kopott rossz fazék a
    tökfedője,
    megbecsüli, hiszen jó lesz
    még jövőre:

    seprűnyél a nagyvilági
    sétapálca,
    el is mehetne, ha tudna
    vele bálba.

    Ilyen ő az udvarunkon
    nagy gavallér,
    bár rajta csak ujjal rajzolt
    az inggallér,

    Mégse fázik, mikor minden
    majd megdermed,
    el is mennék, ha lehetne,
    hóembernek!

    Sitkei B������������������������������������������������la: Ha itt a tél La Fontaine: A tücsök és a hangya
    Szálldos ezer hópihe
    Medve pajtás, fázol-e?
    Miért f��znék Brumma, brumm?
    Összkomfortos az odúm.Zúg, süv��������lt a tél szele
    R��ka koma, érzed-e?
    Ju-hu-hu-huj, érzem ám!
    Széllel bélelt a bund��m.

    Nyuszi, mókus, őzike
    Éléskamrád telve-e?
    Telve, híja még alig
    Kitart jövő tavaszig.

    Egyet szól és kettőt ugrik
    A fehér csuda felé,
    No, de mindjárt sziszeg, prüszköl
    Mert nyakig zuhan belé.

    Fázva fut be a szobába
    S így óvja a nagy cicát
    -Ki ne menjél, jó mamácska
    Fagyott tejfel a világ.

    Mit csinált a tücsök nyáron?
    Csak muzsikált hét határon.
    Aztán jött a tél a nyárra,
    s fölkopott a koma álla.Szomszédjában élt a hangya:
    éhen ahhoz ment panaszra,
    s arra kérte, egy kevéske
    búzát adjon neki télre.

    “Búzát? – szólt a hangya sógor. –
    Már ez aztán sok a jóból!
    Tél elején sincs búzád már?
    Hát a nyáron mit csin����ltál?”

    “Mit csináltam? Kérem szépen
    muzsikáltam – szólt szerényen
    tücsök mester. – Aki kérte,
    nótát húztam a fülébe.”

    “Nótát húztál, ebugatta?
    Nohát akkor – szólt a hangya –
    járd el hozzá most a táncot!
    Jó mulatságot kívánok.”

    Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője Mezei Zoltán: Nők napjára
    Jancsi bohóc a nevem
    Cintányér a
    tenyerem.Orrom krumpli,
    szemem szén,
    Szeretn��m ha
    szeretnél!

    Velem nevetsz,
    ha szeretsz,
    Ha nem szeretsz
    elmehetsz!

    Szívem, mint a
    cégtábla,
    ruhámra van
    mintázva.

    Kezdődik
    a nevetés,
    Tíz forint a
    fizetés.

    Ha nincs p��nzed,
    ne nevess.
    Azt nézd innen
    elmehess.

    Ha a nőnap nyáron volna,
    Rózsát kötnék egy csokorba.
    Szegfűt vagy búzavirágot.
    Megérdemlik azt a lányok!Ha a nőnap ősszel volna
    Lombot kötném szép csokorba
    Tarkát, sárgát, pirosat,
    Köszöntse a lányokat!

    Hideg télben fenyőágat,
    Bogyót szednék minden lánynak.
    Piros láncot fűznék össze,
    A lányokat hadd köszöntse!

    Tavasszal nem telik másra,
    Csak néhány szál ibolyára,
    És ha az nincs, fogadjátok
    szívesen a hóvirágot!

    Bornemissza Endre: Hóvirág-köszöntő Végh György: Virághozó április
    Köszöntelek, hóvirág,
    telet űző kisvirág.
    Hópadkára könyökölsz,
    h����������fehérben tündökölsz.
    Figyeled, kék-e az ��g,
    s szól-e már a nyitnik��k?
    ��rzed azt, hogy nyitni kell,
    föld mély��ről jött a jel:
    készülődik valami:
    a tavasz szívdobogását
    föld szagából, szél szaváb��l,
    a levegő illatából
    érezni és hallani.
    Elmúlt a tél: itt a tavasz,
    minden bokor újra éled –
    a földből a virágokat
    előhúzzák a tünd��rek.Április is segít nekik,
    megáll minden kicsi fánál –
    vir����got tűz mindenhová:
    tavasz van ott, merre járt már.

    Virágot hint a friss szélbe,
    száll a színek zivatarja –
    s merre elmegy, a kopár föld
    virágoktól tarkabarka.